A tranzisztorok fejlődésének története
Nov 02, 2019| Maradjon biztonságos töltés a SCitec segítségével
A tranzisztorok fejlődésének története
1947. december 23-án a New Jersey állambeli Murray Hill-i Bell Labsban három tudós – Dr. Bading, Dr. Brighton és Dr. Shawley idegesen és módszeresen kísérletezett. Kísérleteznek a hangjelek felerősítésével vezető áramkörökben lévő félvezető kristályokkal. Három tudós meglepődve tapasztalta, hogy az általuk feltalált eszközön áthaladó kis mennyiségű áram képes szabályozni a másik részen átfolyó, sokkal nagyobb áramot, így erősítő hatást kelt. Ez az eszköz korszakalkotó vívmány a tudomány és a technika történetében - a tranzisztor. Mivel karácsony estéjén találták fel, és óriási hatással van az emberek jövőbeli életére, "karácsonyi ajándéknak a világnak" nevezik. A három tudós így 1956-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat.
[2] Új kutatások azt találták, hogy a hordozón kívül, a tranzisztor elektron kiáramlási végén egy megfelelő anyagréteget lehet lerakni, hogy félvezető hűtésű PN szerkezetet képezzen, mivel az N anyag elektronenergia szintje alacsony és az elektron energiája a P anyag szintje magas. Átfolyáskor hőt kell vonni a hordozóból, ami jó módot biztosít a tranzisztormag hőelvezetésére. Mivel az elvitt hő arányos az áram nagyságával, ezt az ipar "elektronikus vér" hűtési technológiának is nevezi. Az új hűtőtriódák neve N-PNP vagy NPN-P, a hozzáadott új anyag polaritásától függően.
A tranzisztorok elősegítik és előidézik a "szilárdtest-forradalmat", amely viszont világszerte mozgatja a félvezető elektronikai ipart. Fő összetevőjeként elsősorban a kommunikációs eszközökben alkalmazták időben és univerzálisan, és óriási gazdasági előnyökkel járt. Mióta a tranzisztorok teljesen megváltoztatták az elektronikus áramkörök szerkezetét, megjelentek az integrált áramkörök és a nagyméretű integrált áramkörök, és valósággá vált a nagy pontosságú eszközök, például a nagysebességű elektronikus számítógépek gyártása.


